Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Áttekintés a gyermekotthoni diáksport múltjából

 

A gyermekotthoni diáksport mindennapjairól - a múlt
(Áttekintés)
Tizedik születésnapját ünnepli a 2003/2004-es tanévben a HÍD SE
 

 Létezik a magyar diáksportnak egy ága, amely az 1960-as évek közepétől/végétől kezdve egyre szervezettebb képet mutatott: ez a nevelőotthoni diáksport, a különféle fenntartású gyermek-és ifjúságvédelmi intézmények speciális sporttevékenysége. Speciális terület (volt amikor a Magyar Diáksport Szövetség önálló sportágként, sportági területként tartotta nyilván az ún. „leitneri” időkben, a 80-as években), mely az állami gondoskodásban élő gyermekek, fiatalok – javarészt a normál iskolai sportköri viszonyokhoz képest túlkoros – sportéletét, versenyeit foglalja magába.

Az 1967/68-as tanévvel az akkori Fővárosi Tanács VB. elindította útjára az FNSB-t (Fővárosi Nevelőotthoni Sportbizottság), mely évről-évre újjáalakuló, tantárgyi versenyekhez kapcsolódó jelleggel, de határozott céllal koordinálta a fővárosi közel 3 tucat gyermekvédelmi intézmény alapsportágbeli versenyeit. Ezen sportszervezői, testnevelői testület azokból áll és állt össze, akik aktívan, a diáksport iránti motiváció által vezérelve és főként a gyermekvédelem iránt elkötelezve szívügyüknek tekintik ezen igazán szép, de nagyon nehéz területet. A 70-es években az ország más tájain is megindult a szervezett nevelőotthoni diáksport élet, többnyire egy-egy nagyobb gyermekotthon változó méretű hatósugarában (Miskolc, Sopron, Komárom, Zalaegerszeg stb. említhető meg), s igen változó eredményességgel: de igen nagy lelkesedéssel. Versenyek zajlottak le ezen „romantikus” hőskorszakban: az emlékek salakos pályák porfelhőjéhez, kiemelkedő gyermekteljesítményekhez és nagyszerű nevelői példákhoz kapcsolódnak.

 

 Jelen sorok egyik szerzője 1984 őszén kapcsolódott be e rendszerbe, még tapasztalta évekig e „hőskorszak” hangulatát, lendületét: s főként hitét. Nehezen feledhető évek és élmények voltak. Gyermekarcok emlékezetből nehezen kitörölhető vonásai rekonstruálhatók.
 Új lendületet adott 1985-ben, hogy az akkori párt- és állami szervek kezdeményezésére létrejött a nevelőotthonok országos diáksport szerveződése, a START DSE. Az elvárások és a lehetőségek óriásiak voltak, de az 1985 és 1993 közötti „START-történet” ismert, bár mára elhalványodott. Maradt egy vastag dosszié, több-kevesebb sikerű nagyméretű országos rendezvények, egy önmagát (s a 80-as, 90-es évek fordulóján kimondhatatlanul nagy, sokmilliós éves keretet) felélő egyesület s számos tanulság maradt emlékként vagy éppen örökségként.
 Az 1990-es évek újrafogalmazták a diáksport feladatait, ehhez egy korábbi formáció nem tudott, s talán nem is akart idomulni, alkalmazkodni. Újrafogalmazódott a nevelőotthoni diáksport feladata, követendő módszer rendszere, s lehetőségei. A pénzügyi/anyagi eszközök drasztikus csökkenése, ill. a pályázati rendszerek – demokratikus berendezkedéshez illő – általánossá válása következtében a milliók és százezrek helyébe mind a mai napig a tíz- esetleg százezrekben való gondolkodás, tervezés lépett. (Az infláció mértékét ismerve döbbenetes az, hogy az 1991-es START DSE – mint szellemi jogelőd – 6 millió forint biztos bevételi oldallal számolt. A 80-as évek állami költségvetésének paternalista alapon kifelé folyó ilyen-olyan támogatásai helyébe a 90-as években pályázatok, jól megírt programok révén izzadtságosan kell összeszedni a verseny-és táborszervezés, ill. szakmai továbbképzéshez szükséges pénzügyi elemeket.)
 Az 1993-as évben önszerveződő módon, gyakorlatilag nulláról indulva (mint Münchausen báró önmagát kiemelve hajánál fogva a mocsárból) megindult a folytatás igénye. 1993 kulcsfontosságú dátum e sportterület terén. Nyitó eleme volt a START DSE 1993 tavaszi dunavarsányi MDSZ közgyűlésen bejelentett gazdasági csődje, ill. előtte az egyesület közgyűlésén bejelentett működés-felfüggesztés.
 „Örömmel tájékoztatlak Benneteket viszont arról, (…) hogy lelkes budapesti pedagógusok, a FICE magyarországi egyesülete sporttagozata – melynek a START DSE a megalakulásától tagja és anyagi támogatója is volt – egy sokkal jobb, markánsabb, az egész országot átölelő, új, nem vállalkozó szellemű, elsősorban a gyerekek érdekeit előtérbe helyező programot dolgozott ki, melyből bizonyára rövidesen értesültök, és újra folytatódhat a munka új emberekkel, új koncepcióval.” – idézet a START DSE, Balog Tibor ügyvezető elnök által aláírt utolsó, 1993. április végi körleveléből. (A fenti sorok már ránk vonatkoztak. - szerző) Ezután több START-levél már nem érkezett…
 Az események sorában még megemlíthető volt egy Mai Nap-beli interjú, mely a dunavarsányi MDSZ közgyűlés napján gyorsította egy korszerűtlenné vált formáció/szemlélet gyakorlati megszűnését. Tény, hogy a START DSE és a START-LEGÓ Alapítvány (ez utóbbi kezdeményezésnek külön története van) eszközállománya, meglévő infrastruktúrája 1993 nyarán eltűnt a színről, belőle semmi sem konvertálódott a folytatás segítendő az új szerveződés felé.  
 Nagyon fontos a FICE magyarországi Egyesülete elnökségének, ill. közgyűlésének kezdeményezése, mely révén egy Munkacsoport, ill. egy sporttagozati keret jött létre a folytatás igényével. 1993 egy sikeres FICE JÁ-TÉ-KA fesztivál keretében, ill. Veszprém által (ez utóbbi a GYIVI és a helyi Veszprémi Dózsa SK. Azóta is tartó közös szervezésében) lebonyolított labdarúgó és asztalitenisz döntők jelezték: a munka folytatható s van rá igény.
 1993 júniusa még egy sportvezetői, Budapesten összehívott egyeztető megbeszélésről is emlékezetes. 1993 második fele, ill. a FICE jelzései is világossá tették, hogy az önálló egyesületalakítás lehet a kivezető, valós út. A FICE érthető okokból kifolyólag sem tudta volna felvállalni ezen igazán kiterjedt szervezőmunkát igénylő területet.
 1994 elején pedig eljutottunk oda, hogy az FNSB és a FICE kezdeményezésére (fontos megbeszélés zajlott le 1994 januárjában a FICE irodájában) megalakult a jogilag tevékenységének – mind a mai napig – felemás módon felfüggesztett START DSE szellemi jogutódjának (Fővárosi Bíróságtól kért állásfoglalás alapján) létrehozása: a HÍD SE (Nevelőotthonok Diáksport Egyesülete).
 A HÍD SE névválasztása kapcsán a „híd-szerepre” gondoltunk alapvetően, bár a „hátrányos helyzetű intézeti diákok” sportegyesületeként (ld. egyes kezdőbetűk összeolvasása) is értelmezhető.
 Az előzményekhez tartozik, hogy már 1990-ben (még a START-idők közepén) létre akartuk hozni egy hasonló, főként regionális (fővárosi, közép-magyarországi) feladatokat ellátó kis egyesületet Budai Gyermekotthoni DSE néven: akkor intézményi támogatás hiányában, ill. „kishitűség” miatt ez nem valósult meg. Sajnos tény, miszerint 3-4 évet viszont veszítettünk az akkori komoly lendületben, egy olyan időszakban, mely kedvezett az ilyetén társadalmi szervezetek működésének.
 Célként azt határoztuk meg, hogy: „segítse elő az állami gondozottak sporttevékenységét, újítsa fel a több évtizedes hagyományokkal rendelkező versenyrendszerét, segítse a magyar diáksport vitathatatlan értékének megőrzését. Az elmúlt évek START-os örökségét lehetőségekhez mérten és főleg szelektíven kívánjuk felvállalni, szellemi jogutódszervezet létrehozásával.” (Család, Gyermek, Ifjúság 1994/2. sz. 43.o.)
 Kezdettől fogva a versenyközpontúságot és az intézmények sporteszköz állományának fejlesztését hangsúlyoztuk. A korábbi bér vagy bérjellegű kategória helyébe az intézmények ún. tárgyi eszközfejlesztése lépett: véget ért egy „bőséges”, bár hamar szertefoszló korszak.
 Tudtuk azt, hogy a „hét szűk esztendő” fogja követni a korábbi évek viszonylagos bőségét. Tablók, emlékek, érmek maradtak egy közel egy évtizedes korszakból, de látható volt, hogy tárgyi téren „lerongyolódott” otthonok vesznek körül.
 Alapvetően fővárosi hatósugárban gondolkodtunk, de 1993. évi felmérésünk, ill. a többirányú adataink alapján, s felmérve erőnket: országos jellegben is gondolkodtunk. Bizonyos magyarországi régiókkal az évek alatt jó kapcsolat alakult ki, de némely, főként délkelet-magyarországi régió eltűnt a látókörünkből néhány kivételtől eltekintve. Értékes kapcsolatunk alakult ki a SOS-gyermekfalu kecskeméti és battonyai gyermekfalujával, sok megyei önkormányzati gyermekotthonnal élő, személyes viszonyunk van, s főként a fővárosi önkormányzati gyermekotthonok felé –véleményünk szerint – értékes Munkatervvel tudunk jelentkezni.
 A START-időszak még fő-és mellékállású szervezőkben gondolkodott, mára a bér vagy éppen bérjellegű szervezőmunka léte, lehetősége megszűnt. E munkában résztvevői mind-mind megkapják nyugdíjukat, közalkalmazotti fizetésüket: a nevelőotthoni diáksport művelése társadalmi munkában történik. Amúgy a 90-es pályázatai egyáltalán nem igazán engednek meg bér-vagy bérjellegű (ill. protokolláris) kifizetést.
 Mi a diáksport hagyományos szerkezetét követjük: pálya-és terembérletben, érem/oklevél/serleg/sportkiadvány díjazásban, a legszükségesebb játékvezetői és versenybírói költségtérítésben, postaköltségben gondolkodunk a versenyek rezsiköltsége terén. Minden eszközzel arra törekszünk, hogy minél több tárgy eszközt juttassunk az otthonoknak – a gyermekeknek. Korábbi évek tapasztalata volt, miszerint „lyukas melegítőben szakadt labdával” nem igazi az öröm az országos versenyek közbeni lét.
 Olyan területet vállaltunk fel, mely sok örömet ad, de nem kényelmes szórakozás. A versenyek viszonylagos szellemi és anyagi nyugodtságát nem biztosítja a szülő háttérben való meghúzódása. Szülő, család óvó közegét nélkülöző, a „világba” kivetett gyermekekről van szó, akik másképp látják a világot, összefüggéseit más módon élik át. Teljesítmény, siker és kudarc nem megtervezhető módon csapódik le bennük. Olyan gyermekek versenyeit szervezzük, akik javarészt komolyabb társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködnek, felbomlott családok romjaiból kerültek az intézményi ellátás körébe.
 Magatartási problémákkal küszködnek, s ezért is kénytelenek vagyunk a tervezés során a deviáns/devianciával küszködő, ill. antiszociális kategória szétválasztását a gyakorlatban végrehajtani.
 Az a sokat emlegetett, de igen találó fogalmazás él bennünk, hogy a sport, a diákkorbeli sportolás „nemesíti a lelket”, szellemi és fizikai kitartást, önfegyelmet épít, s igen fontos eleme a gyermekvédelem pedagógiai eszköztárának. Állami gondozott, 6 és 20 év közötti fiú és leány korosztállyal való foglalkozás igen nagy felelősséget s főként türelmet igényel, de leginkább „tartós idegrendszert”.
 1993-ban véget ért a szellemi jogelőd közel egy évtizedes "nagy lehetősége". Tény az viszont, hogy 2004 januárjában ünnepli 10. születésnapját a HÍD SE (Nevelőotthonok Diáksport Egyesülete). 1994 januárjában alakult meg hivatalosan az egyesület több hónapos előkészítő munka után. A HÍD SE egy több évtizedes, először a 60-as évek végén megfogalmazott gyermekotthoni diáksport versenyhagyományt vállalt fel, folytatta a szellemi jogelődaz 1985-1993 között tevékenykedő START DSE – programját. S emellett kapcsolódott az FNSB-ként ismert Fővárosi Tanács VB. Nevelőotthoni Sportbizottságának tevékenységéhez. (Jelen írás egyik írója 1984 őszén, pályakezdőként az akkor a XII. Szarvas Gábor utcai Szilágyi Erzsébet leány nevelőintézetbe ment el az évnyitó sportvezetői megbeszélésre.) Az egyesület tíz éve s a körünkben tevékenykedők számára az előzményekkel együtt gyakran több évtized is: nagyon sok szép emléket, szinte megszámlálhatatlan versenyt, rendezvényt hozott. Egyesületünk alapvetően a fővárosi önkormányzati fenntartású gyermekotthonokat célozta meg, de munkánk, felvállalt országos jellegű munkánk, szervező tevékenységünk során rendszeres kapcsolatba kerültünk a minisztériumi, megyei önkormányzati fenntartású gyermekotthonokkal és két SOS-gyermekfaluval is. A 90-es évtized végén félszáz stabil intézményi kapcsolatunk volt: munkánkat személyi kapcsolatokra alapoztuk, mindenhol megtaláltuk azt áldozatos pedagógust, aki felvállalta intézménye diáksportját. De versenyeinket látogatja a budapesti Hallássérültek/Siketek és Nagyothallók Diákotthona is.
 A 90-es évtized második fele a legsikeresebb rendezvényeket hozta – gyakran a FICE JÁ-TÉ-KA gyermekfesztiválja keretében -, de az elmúlt években átalakuló gyermek-és ifjúságvédelmi intézményhálózati rendszerben is megmaradtak kapcsolataink. Éves munkatervünk jó néhány éve kialakult: a labdarúgás, atlétika, asztalitenisz, sakk sportágakra épít. Labdarúgásban nem csupán fiúk mérhetik össze tudásukat őszi-tavaszi rendszerben több korcsoportban, hanem a leányok is. Ez utóbbi 1999 ősze óta Bicskén, a „Kossuth Zsuzsanna” Gyermekotthon és Általános Iskola rendezésében történik. E gyermekotthon az utóbbi években – s főként a korábbi bázisintézmény, a XI. Menyecske utcai Gyermekotthon átépítése miatt – felvállalta a koordinátori szerepet. Ezért külön köszönetünk Vásárhelyi János Igazgató felé, aki felismerte, hogy a pedagógiai munka egyik fontos eleme a szabadidős, s ezen belül a sporttevékenység.
 Érdekes hagyományunk, hogy 1993-tól – egy év kivételével (Sopron) – Veszprém városa, az ottani asztalitenisz sportklub szervezi az országos döntőt a gyermekotthonokban élők számára. A HÍD SE kezdettől fogva együttműködik e tevékenységgel – s a helyi koordinátorral, Tóthné Nagyőszi Ildikóval, a Mobilitás munkatársával -, terembérlet, érmek, tárgyjutalmak terén segíti a lebonyolítást. A fővárosi intézmények minden évben, nagy létszámban képviseltetik magukat és igen eredményesek.
 Szabó Imre az aszódi javító-nevelő intézet testnevelő tanára, a FICE (Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége) magyarországi Egyesülete koordinátora fontos része a HÍD SE által koordinált sportszervezői munkának. A FICE-vel való szakmai együttműködés 1989-re megy vissza időben.
 A labdarúgó versenyek helyszíne 1988 óta a XI. kerületi Vasútépítő Törekvés SK. sporttelepe, míg az atlétikáé néhány évig az Orczy-kert, de leginkább a margitszigeti Atlétikai Centrum. Ez utóbbi a maga műanyag borítású futópályájával, festői szépségű környezetével, ideális körülményeivel minden évben maradandó élményt nyújtanak az ide kilátogató, s igen nagyszámú versenyzőnek, felkészítő nevelőiknek. Battonyától Oroszlányon, Budapesten át Rácalmásig számtalan gyermekotthon fordult meg az elmúlt években e pályán: ahogy legutóbb május közepén is. A versenyen szerzett érmek évekig díszítik állami gondoskodásban élő gyermekeink szobáit. Bátran elmondhatjuk – hiszen tapasztaltuk -, érmeink végigkísérik e gyermekek későbbi éveit: sikerként, a világ felé mutatott eredményként élik meg pl. 100 m-es futásban kivívott első helyet.
 Évek alatt sajnos megfogyatkoztunk. Jó néhány, korábban komoly sporteredményeket felmutató intézmények szűntek meg (Zamárdi, Komárom, Abony, Szőlősgyörök stb.) vagy alakultak át (Sopron stb.) az új gyermekvédelmi törvény jegyében. Tudjuk, hogy a lakásotthonokban élők is mind többen szeretnének eljönni versenyeinkre, de még az elérhetőség, a megtalált információs csatorna terén vannak teendőink.
 „Kevesebben lettünk”, hiszen a HÍD SE alapítói közül igen fiatalon Kovács Balázs 1995-ben, míg Gergár Károly már nyugdíjasként 1999 decemberében hunyt el: hiányukat érezzük mind a mai napig. Akik maradtunk – alkotva szinte egy baráti kört, egy „nagycsaládot” – visszük tovább a gyermekotthoni diáksport gondolatát. Tesszük ezt – ahogy korábban is, s ahogy mondják – „szerelemből”, szabadidőnket áldozva, társadalmi munkában. De tesszük azért, mert tudjuk, hogy ennek a diáksport területnek van egy sajátos szépsége. Aki ezzel egyszer megismerkedett, nehezen tud tőle elszakadni. Többen pályát változtattak, de tevékenységük nagyon jelentős volt: pl. Hrubi Ferencé Oroszlányból 1990-2002 között, aki a bábolnai általános iskola igazgatója lett.
 Tevékenységünkről több helyen beszámoltunk, így pl. 2001 tavaszán a Budapesti Diáksport Szövetség elnökségének. A BDSZ egyébként az elmúlt tíz évben többször is segített a versenyek tárgyi feltételeinek javításában. Szlatényi György és Ihász István segítsége nélkül az elmúlt évtized nem lett volna folyamatos.
 1996 eleje óta egyesületi gazdálkodásunk egyik fő pillére – más eseti pályázatok, így pl. NISZKA, fővárosi Ifjúsági Alap – a Fővárosi Önkormányzat Gyermek-és Ifjúságvédelmi Alapja. Minden évben több százezer forint értékben tárgyi eszközfejlesztésre és kisebb részben a versenyek tárgyi feltételeinek (pályabérlet, érem stb.) fedezésére fővárosi közgyűlési döntés alapján kaptunk támogatást. Az ebből vásárolt kerékpárok, kondicionáló eszközöket, ping-pong asztalokat, teremkerékpárokat a naptári évet záró ünnepségen adjuk át azon fővárosi intézményeknek, akik eredményesek voltak az addigi időszakban.
 Geberle Erzsébet fővárosi Képviselő Asszonynak nagy köszönettel tartozunk ezért, aki egyben az Alap kuratóriumának elnöke is. Ez utóbbi támogatás nemcsak az egyesület, hanem e diáksport terület terén is adott egyfajta folyamatosságot, stabil hátteret: erkölcsi elismerést.
 Minden évet valamilyen módon egy eseménnyel társítottunk. Az 1996-os év jeligéje az atlantai olimpia volt, míg 1997-ben a 30 éves fővárosi nevelőotthoni diáksport évforduló, 1998-as év a budapesti atlétikai EB. jegyében zajlott le. Az 1999-es a nyári öttusa VB. éve volt, míg a 2000. év közeledte az "Ezredforduló" fogalmát és a sydney olimpia fogalmát helyezte előtérbe. 2001-ben ünnepeltük a százéves magyarországi gyermekvédelmi törvényt: rendezvényeinket ehhez a tényhez kapcsoltuk. 2003-ban az EU-csatlakozás és a gyermekvédelem gondolatkörét helyezzük előtérbe.
 2000 decemberében az Magyar Pedagógiai Társasággal közösen kisebb konferenciát is rendeztünk Bicskén, a szabadidő gyermekotthonban történő hasznos felhasználásáról: többek közt Gáspár Károly és dr. Hazai Istvánné volt az előadónk.
 A fenti források mellett a HÍD SE bejegyzett telephelye szerinti illetékes budapesti, XI. kerületi Önkormányzat Sportosztálya is segít minket pénzbeli és más jellegű (bíróküldés, serleg, érem stb.) támogatással. Nagy József osztályvezető igazán nagy empátiával kíséri figyelemmel évek óta e területet.
 Kapcsolataink vannak a Bürger Miklós vezette Fővárosi Önkormányzat Városligeti Műjégpályájával, ahonnan évek óta rendszeresen kapunk belépőket és/vagy bérleteket a téli időszakra. Másrészt, 1996 óta rendszeresen ellát minket az Aréna 2000 sport Kiadó időszakos kiadványaival. Dr. Ládonyi László kiadó révén e könyvek és magazinok, poszter-gyűjtemények már versenyeink kötelező kellékei.
 Lassan hároméves kapcsolat alakult ki a kecskeméti székhelyű, Radics Kálmán által koordinált "Egészséges Életmódért Hit és Sport" Alapítvánnyal.
 A kép része, hogy a meglévő négy fő sportág mellett korábban leány torna, leány kézilabda és úszóversenyeket is rendeztünk, de az igények elmaradása ill., az úszás esetében a versenyrendezés magas költségei miatt ezek kikerültek az éves versenynaptárból.
    Az elmúlt éveket, évtizedeket összegezve több száznyi kisebb-nagyobb verseny áll mögöttünk. Állami gondoskodásban élők ezrei fordultak meg versenyeinken. Rátekintésünk alapvetően 1984/85-től van a gyermekvédelmi hálózatra. Elmondhatjuk, hogy e közel két évtized több gyermekotthoni generációt „nevelt ki”, gondozott: indított el az egészséges életmód s esetleg a versenysport felé.
 Igazán öröm számunkra, ha utcán, közlekedési eszközön, áruházban volt növendékeink vagy csupán versenyeinken részt vevők ránk köszönnek. Érezzük, hogy a köszönés mögött egy kicsinyke köszönet is van a versenyeken kapott kisebb-nagyobb sikerélményért.
 2003 őszén, a nyári szünet után folytatjuk a szabadtéri labdarúgó versenyekkel, asztalitenisszel a megújult Menyecske utcai otthonban, esetleg egy úszással a Városmajor utcai uszodában, meghívásos tornákkal Aszódon, Kalocsán, Miskolcon, Bicskén vagy éppen Százhalombattán a Szabadidőközpont Sportcsarnokában. Tesszük a dolgunkat, ahogy tettük az elmúlt években.
 Hisszük azt, hogy versenyekkel, rendezvényekkel tudjuk az intézmények, a gyermekek kapcsolatát ápolni s nem utolsó sorban népszerűsíteni a sportágat. Közhely, hogy a sport kitartásra és önfegyelemre nevel: ez az állami gondozottak ún. gyermekotthoni diáksportjában fokozottan érvényes.
 
 Némileg szubjektív zárógondolatok az írás szerzőiről.
 
 Vendégh Zsolt magyar-történelem szakos középiskolai tanári végzettséggel a Budai Sport Általános Iskola igazgatóhelyettese 2001-től, előtte a XI. kerületi Önkormányzatnál tevékenykedett. De előtte 1984 és 2000 ősze között - egy kétéves megszakítással - a XI. Menyecske u. 16. sz. alatti Gyermekotthonban dolgozott nevelőtanárként, sport-és művelődésszervezőnél. A megszakítás egy év fóti gyermekvárosi munka volt például. Kiemelhető, hogy 1992-1995 között az NGYIA kuratóriumi tagja a gyermekvédelem képviseletében.
 Kónya Endre tanár, pszichológusi végzettséggel néhány éve a bicskei "Kossuth Zsuzsanna" Gyermekotthon és Általános Iskola gyermekotthoni igazgatóhelyettese. A 90-es évtized elején érkezett több éves erdélyi tanári-sportszervezői munka tapasztalatával.
 
Budapest, 2003 júniusa
 
Kónya Endre és Vendégh Zsolt
 
 
 

A mappában található képek előnézete T-Com VB Park 2006-ban a Juventus Rádióval